„Saturday Night Pandemic Style” (Szombat este a világjárvány idején) – Ilvy Njiokiktjien fotója

A fotó előterében két férfi áll. A jobb oldali férfi körszakállat visel, amelyet csillogó kékre festett be. Az arca díszesen ki van festve a szeme körül, és arany-fekete mintás zakót visel, a fején pedig műanyagból készült játékszarvat.

A bal oldalon látható másik férfi italt tart a jobb kezében, míg a fején csillámos nyuszifüleket visel. A szemeit napszemüveg takarja el, amelynek a tetejét szivárvány díszíti, és ez végigível a homlokán. Karjai tele vannak tetoválással, és a jobb csuklóján egy arany karkötő csillog.

A két férfi a hollandiai Utrechtben lévő lakóhajójának nappalijában áll, és mivel a mögöttük lévő tetőablakon nem hatol be fény, arra következtethetünk, hogy éjszaka van. A helyiségben rengeteg a lámpa, a mennyezetet faburkolat fedi, és buja szobanövények teremtenek kellemes, barátságos környezetet.

A két férfi egy nyitott laptop előtt áll, pont úgy, mint egy videóhívásnál. Bár nem látjuk a képernyőt, annak halvány fénye megvilágítja az arcukat. A kék szakállú férfi van közelebb a képernyőhöz, a kezében néhány papírra nyomtatott, színes rajzfilmfigurát tart a számítógép elé. Az a benyomásunk, hogy a lámpák és a képernyő fénye által megvilágított férfiak érdeklődve és izgatottan figyelik mindazt, ami a képernyő túloldalán zajlik. Úgy tűnik, hogy csodásan érzik magukat.

De a nagyvilágban ez korántsem volt egy csodálatos időszak. Ennek a 2020 áprilisában készített fotónak a „Saturday Night Pandemic Style” (Szombat este a világjárvány idején) címet adtam, és szerintem jól érzékelteti azt, mennyire ügyesen alkalmazkodott az emberi szellem, milyen erős tudott maradni a történelem egyik legsötétebb időszakában.

Hollandiában ekkor zajlott a világszintű koronavírus-járvány első hulláma, és 2020 márciusától kezdve szigorú közösségi távolságtartási szabályok voltak érvényben. Az iskolák és gyermekgondozási központok belátható ideig zárva voltak, akárcsak a cukrászdák, kocsmák, éttermek, sportklubok, szaunák és kávézók. Az utcák kihaltak voltak, a közösségi helyeket tilos volt látogatni. Az országban eluralkodott a válsághelyzet.

Ezt a képet a New York Times megbízásából készítettem. Azt dokumentáltam, hogy milyen sokféleképpen tudják eltölteni az emberek a szombat estéiket, miközben a világjárvány miatt mindannyian arra kényszerülünk, hogy a vírus továbbterjedésének megakadályozása érdekében otthon maradjunk.

2020. április 11-ének estéjén kezdtem olyan egyetemistákat fotózni, akik a szállásukon buliztak, amelyet a lezárások miatt nem hagyhattak el. Később felkerestem ezt a párt a gyönyörű lakóhajójukon, és éppen éjfél után sikerült megragadnom ezt a varázslatos pillanatot a Canon EOS 5D Mark IV fényképezőgépemmel.

A két ötvenes éveiben járó férfit Ivo Verburgnak és Pepijn Zwanenbergnek hívják. Ivo az, akinek a szivárvány van a homlokán, Pepijn pedig a csillámos szakállú. Amikor felmentem a lakóhajójuk fedélzetére és a nappalijukba, ők is ott voltak, és éppen online buliztak egy csomó emberrel, akik a képernyő másik oldalán szintén buliztak. Jó volt látni őket, hogy ilyen remekül érzik magukat szombat este, miközben a közösségi távolságtartásra vonatkozó szabályokat is betartják.

A Cruise Corona névre keresztelt bulit a Cruise Control Queerparty szervezte, aki ezeket a rendezvényeket általában havonta kétszer tartja meg Utrechtben. Ezek a bulik több mint 20 évvel ezelőtt, 2001-ben kezdődtek, és Pepijn a közösség három DJ-jének egyike.

A két másik DJ-vel együtt, akik szintén a saját otthonaikban tartózkodtak, készített egy lejátszási listát, hogy azt játsszák le egy olyan Cruise Corona partin, amilyenre korábban még nem volt példa.

Olyan, mintha ez a kép újragondolná mindazt, amit ez a kihívással teli időszak jelentett számunkra.

Arra ösztönöz, hogy a világjárványt ne csupán nehézségnek fogjuk fel, hanem egy forradalmi időszaknak is. Habár a szabályok tiltották a fizikai érintkezést, az emberek ilyen új, izgalmas módokon oldották meg a társasági életet. Jó példa ez arra, ahogy a világjárvány rákényszerített minket a rendhagyó gondolkodásra, és arra, hogy még a legjobb helyzetből is a legjobbat hozzuk ki.

Az én nézőpontomból ez a fotó nem csupán egy bulit örökít meg. Megmutatja az emberben rejlő kitartást és rugalmasságot is, amellyel felül tud kerekedni az ilyen nehézségeken. Jelképezi mindazt, ahogy az új dolgokat elsajátítottuk, ahogy kreativitásunk és technológiáink segítségével változtattunk a munkavégzési, társasági, találkozási, sőt, bulizási szokásainkon. Ez a fotó azt üzeni, hogy a nehéz időkben is jól érezhetjük magunkat. Még egy ilyen példátlan globális világjárvány sem akadályozhatja meg az embereket abban, hogy szórakozzanak egy kicsit.

Azért is nagy kedvencem ez a fotó, mert nosztalgikus érzéseket ébreszt bennem. Egy nagyon hasonló lakóhajón nőttem fel, mint amilyen Ivo és Pepijn otthona, amelyben lépcsőn kell lemenni a hajó „gyomrába”.

Amellett, hogy meg akartam mutatni, milyen állhatatos volt az emberi szellem a világjárvány alatt, ezzel a fotóval szerettem volna rendhagyó módon inspirálni is az embereket. Remélem, hogy Ivo és Pepijn kapcsolata – az, amilyen közel állnak egymáshoz, amennyire jól érzik magukat együtt, és amennyire szeretik egymást – erőt ad az LMBTQI+ közösségeknek azokban az országokban, ahol az övékéhez hasonló kapcsolatok elfogadása nem magától értetődő.

Tudj meg többet Ilvy Njiokiktjien Canon nagykövetről 