NAGYKÖVET
Az EOS 5D Mark IV-gyel a világ végén
Ismerd meg a kemény körülmények között is jól teljesítő és ellenálló EOS 5D Mark IV fényképezőgépet!
© Ulla Lohmann
Ulla Lohmannt 15 éven át egy kép kísértette. Ezt a képet a kalandfotós Simon Carter készítette 1995-ben, és egy „furcsa, nagyon törékenynek tűnő sziklapillér látható rajta az óceán közepén.” Ez a szikla nem más, mint a Totem Pole, egy 65 m magas sziklatorony, mely vészjóslóan türemkedik ki a vízből a tasmán Cape Hauy-nál.
Ez a hely a Tasmán-félsziget délkeleti csücskénél található, vagyis Ulla szerint „a világ végén”. Ez az utolsó földnyúlvány a végtelen, vad óceán előtt délre, az Antarktisz felé.
Ez a meredek sziklaszilánk a sziklamászás egyik legizgalmasabb kihívásának számít – és egyben a fényképezés egyik legérdekesebb díja. A német expedíciós fotós Ulla számára már megszállottság lett. Valami, amit meg kellett másznia, és amit le kellett fényképeznie. Amit le kellett győznie, és meg kellett örökítenie. „Ordított róla a kaland” – állítja. „A távoliság, az elszigeteltség, a mászás kihívása.”
Ugyanakkor nem csak a nehéz mászás jelentette a vonzerejét. Ullát a szakmai ösztönök is a Totem Pole felé vezérelték.
„Fényképészként meg akartam örökíteni, milyen törékenynek tűnik a szikla – olyan, mintha bármelyik másodpercben összedőlhetne.”
„Éveken át nézegettem a térképeket és fényképeket, és arról álmodoztam, hogy egy nap megcsinálom. Így amikor esélyt kaptam rá, meg kellett ragadnom.”
Ulla megszállottan készülődött. Fényképészként a Canon EOS 5D Mark IV felé fordult – ez egy olyan fényképezőgép, mely ötvözi a sokoldalúságot, a teljesítményt és a szívós tervezést.
„Nincs lehetőség a felvétel újbóli elkészítésére” – mondja. „Odakint a vadonban nem tudom pontosan használni a berendezésemet. Olyan fényképezőgépre van szükségem, mely sok mindenre képes.”
© Ulla Lohmann
Az 5D Mark IV tökéletes képminősége, korszerű fókuszálási és fénymérési képességei azt jelentik, hogy nincs szükség a megfelelő beállítás megtalálásával bajlódni – emellett a strapabíró időjárásálló váz nélkülözhetetlen a kihívást jelentő környezetekben.
„Fényképészként az ember zord körülmények között találja magát, és a saját korlátaival kell megküzdenie” – állítja. „Ugyanakkor elő kell venni a fényképezőgépet, és remek felvételeket kell készíteni. Az 5D Mark IV még tovább feszegeti a lehetséges határait.”
Fizikailag Ulla a saját határait feszegette, miközben a Totem Pole-ra készült, falakat, sziklákat és hosszú, alpesi emelkedőket mászott meg férjével Bastival… míg végül készen nem állt az álma valóra váltására. Ugyanakkor a Totem Pole már a mászás legelejétől fogva teljesen könyörtelennek bizonyult.
A sziklát csak kötelek segítségével lehet elérni a Tasmán-félszigetről, hullámok verdesik és csapkodják az alját, emellett a vízpermet és a szél is ostromolja – nincs rajta egy kimondott hely, ahová lépni lehetne, nincsenek egyértelmű fogódzók.
„Ránézel, és arra gondolsz: nem tudok oda felmenni” – emlékszik vissza. „Nagyon közel vagy az óceánhoz, háborognak a hullámok, zúg a szél, és az elején minden nagyon csúszós. Nincs súrlódás, és nagyon nehéz mászni. Vizes vagy, és még vizesebb leszel, amikor eltalálnak a hullámok, és ez még jobban megnehezíti a dolgod.”
Ennek ellenére Ullának sikerült kifognia az alattomos sziklán, megkereste a rejtett hasadékokat, az apró réseket, minden hibát vagy szabálytalanságot, amivel előrébb tudott jutni. Miközben Ulla apránként haladt a csúcs felé, vánszorogtak az órák, elkezdett besötétedni… és bekövetkezett a katasztrófa.
Az elöl mászó Basti, megcsúszott, és megsérült a lába. Miután felmérték a sérülést súlyosságát, Ulla úgy érezte, egyre távolabb kerül tőle az álma.
„Elgémberedett a karom, és vérzett a kezem – akkor már csak kapaszkodni tudtam” – mondja. „Még úgy is alig voltam rá képes, hogy csak követtem Bastit, de tudtam, hogy egyedül soha nem sikerülne. Ráadásul a mászás utolsó, legveszélyesebb szakaszát szürkületben kellett megtennünk. De nem adhattam fel – mindig többre vagy képes, mint gondolnád.”
Még egy utolsó erőfeszítést tettek a csúcs felé úgy, hogy Basti lába be volt kötve. Ulla végül horzsolásokkal tele, vérrel beborítva és égő végtagokkal érte el a csúcsot – egy tizenöt éves megszállottság lezárásaként –, és megkapta az álmodott felvételt.
„Lenéztem, és láttam a hihetetlenül zord óceánt, majd felnéztem, és láttam a fölöttem elterülő égboltot, és hirtelen nagyon szabadnak éreztem magam” – mondja. „Elértem az álmomat. Valóra váltottam. A küzdelmek után egyszeriben ott voltam a csúcson.”
„A szenvedély németül Leidenschaft. Azt jelenti, hogy létrehozni valamit a szenvedésen keresztül. A tűrőképességem határán érzem úgy, hogy igazán élek. Imádom feszegetni a határaimat – és a Totem Pole pont erre volt jó.”
Totem Pole, fényképezte: Ulla Lohmann. Legyőzve. Megörökítve. Ünnepelve.
Írta:
Ulla elmagyarázza, miért esett a Canon EOS 5D Mark IV fényképezőgépre a választása
„Nincs értelme remek felszereléssel rendelkezni, ha nem hozod ki belőle a legjobbat. A fényképészek körében van egy mondás: az a legjobb fényképezőgép, amelyiket használod, nem az, amelyik a táskádban lapul. Az 5D Mark IV kétségtelenül használatra termett.
„A műszaki jellemzőin kívül számomra a legfontosabb tulajdonságai az időjárásálló szigetelés és a strapabíróság – meg kell birkóznia a trópusi esőzésekkel, a falmászás során előforduló ütődésekkel, a rendkívüli hideggel és hőséggel… és ez a fényképezőgép eddig mindent túlélt, aminek kivetettem. Emellett kesztyűvel is tudom használni az érintőképernyőt – ami nélkülözhetetlen, amikor extrémebb feltételek között dolgozom.”
„Az utam során az 5D Mark IV – magas ISO-értéke – ami a fényképezőgép fényérzékenységét takarja – nagyon hasznosnak bizonyult, de nem a nyilvánvaló okokból: elfelejtettem zseblámpát vinni magammal, azonban a magas ISO-érték használatával hatékonyan tudtam éjjellátóként használni a fényképezőgépet, hogy tudjam, hol vagyok.”
Nagykövetek és történetek
A VILÁG
Popzenei klip rögzítése videókon és állóképeken
Az EOS 5D Mark IV géppel mozgalmas zenei klipek rögzíthetők videókon és állóképeken.
