Vedd át az irányítást az idő felett – fedezd fel a lassított, time-lapse és hyper-lapse felvételeket

Ha a videókban az idővel és a mozgással játszol, felfedhetsz egy olyan világot, amely általában rejtve marad – lassítsd le a gyorsan mozgó jeleneteket, vagy gyorsítsd fel a hosszabb eseményeket, mint például a napfelkelte vagy az égen sodródó felhők. Matthew Vandeputte filmes szakember megosztja velünk az idővel játszó forgatási technikáit, a lassított felvételektől a time-lapse és a hyper-lapse videókig.

Az összes technika kulcsa a képkockasebesség. Ez adja meg videófelvételek rögzítési és lejátszási sebességét képkocka/másodperc (fps) egységekben. A leggyakoribb felvételi és lejátszási sebesség 25 vagy 30 kép/mp. A filmekhez általában 24 kép/mp-et használnak, így a 25 kép/mp még inkább „moziélményt” nyújt, míg a 30 kép/mp-es felvételek élesebbnek tűnnek ezért gyakran a gyorsan mozgó sportesemények és hírek megörökítéséhez használják.

Nem igazán számít, hogy melyiket választod, de a felvételi és lejátszási képkockasebességnek általában meg kell egyeznie. A lassított felvételek készítéséhez nagyobb képkockasebességre van szükség – ha például 50 kép/mp-es felvételt készítesz, és 25 kép/mp-es sebességen játszod le, akkor minden mozgás fele sebességgel jelenik meg.

Az idő múlásának felgyorsítására kisebb képkockasebességen kell rögzíteni a felvételt. Ha 25 különálló képkockát készítesz hosszabb időn alatt, majd lejátszod őket a 25 kép/mp-es sebességgel, akkor perceket, órákat, sőt napokat is egyetlen másodpercnyi videóba tömöríthetsz. Így készülnek a time-lapse és a hyper-lapse videók. A hyper-lapse felvétel a time-lapse egy fajtája, amelyben a fényképezőgép mozog. A time-lapse felvétel hagyományosan állványon vagy mozgásvezérlő csúszkán készül, így a fényképezőgép szinte pontosan ugyanabban a helyen marad, de a hyper-lapse felvétel esetén a fényképezőgép helyzetét az egyes fényképek között megváltozathatod.

„A time-lapse felvétel egy igazán jó módszer egy új jelenet vagy egy új helyszín, például egy nagy kiterjedésű tájkép vagy városkép bemutatására szánt felvétel készítéséhez” – magyarázza Matthew. „A hyper-lapse felvétel olyan, mint egy különleges hatású felvétel, ami a nézőt egy utazásra viszi. Ahogy egyszer egy rendező mondta nekem, olyan, mintha időben és a térben repülnénk.”

Matthew filmkészítő és videószerkesztő, aki olyan lenyűgöző felvételek készítésére specializálódott, amelyekben a valós idejű és lassított felvételek keverednek a jellegzetes time-lapse és hyper-lapse technikákkal. Munkái a Netflix, National Geographic és a Discovery Channel műsoraiban is láthatók.

„Körülbelül 11 évvel ezelőtt, amikor még a filmes iskolába jártam, láttam egy asztrofotós time-lapse videót az interneten, és teljesen rabul ejtett” – mondja. „Akkoriban egy EOS 600D fényképezőgépem volt [amelyet a Canon EOS 850D követett], és rájöttem, hogy azzal is lehet time-lapse felvételeket készíteni. Aznap éjjel elkészítettem az első felvételemet és azóta se untam meg őket.”

A time-lapse és a hyper-lapse felvételek készítéséhez rendszeres időközönként állóképeket kell készíteni. Ha time-lapse felvételt készítesz, Matthew azt tanácsolja, hogy készíts legalább 300 fényképet, „mivel ez legalább 10 másodpercnyi videót eredményez, függetlenül attól, hogy a felvételt a 25 kép/mp vagy a 30 kép/mp sebességgel játszod le.”

Számos EOS fényképezőgép, köztük a Canon EOS R6 és az EOS RPbeépített időzítővel rendelkezik, amely képes automatizálni a folyamatot, valamint olyan time-lapse videó felvételi módot is használhatsz, amely közvetlenül a fényképezőgépről megosztható videóklipeket készít. Matthew viszont RAW-fájlként szereti elmenteni a fényképeket, mivel ez több lehetőséget biztosít számára az utómunkálatok során. A RAW formátumú képek feldolgozása után digitális stabilizálást végez az Adobe After Effects* programban, majd az Adobe Premiere Pro* programban elvégzi a végső szerkesztéseket. Viszont akár a JPEG-képekből is készíthetsz time-lapse felvételeket, számos szoftverrel áll ehhez rendelkezésedre, ilyenek például az ingyenes iMovie Mac számítógépen vagy a MakeAVI PC-n.

Matthew szerint a hyper-lapse felvételek esetén a magas képkockaszám nem feltétlenül jó választás. „Ha egy hyper-lapse felvétel elkészítéséhez 300 fényképet készítesz, akkor akár több óráig is eltarthat, hogy az állványt arrébb vidd, és minden felvételt újrakomponálj. A legtöbb hyper-lapse videó esetében pedig nincs szükség ilyen hosszú sorozatokra. Ezért azt javaslom, hogy inkább 120 fényképet készíts. Azt is javaslom, hogy manuálisan készíts el minden fényképet, és közben próbálj meg következetes lenni az egyes felvételek közötti időközzel. Ha automatikus időközű felvételkészítésre hagyatkozol, és nem készülsz el a jelenet megkomponálásával mire lejár az időzítő, akkor lehet, hogy újra kell kezdened.”

A time-lapse vagy hyper-lapse módban rögzíteni kívánt mozgás sebessége határozza meg az egyes fényképek közötti időközt. A gyors témák esetében néhány másodperces időközökre lehet szükség, míg a lassan mozgó témák, például a virágnövekedés vagy a gyümölcsök lebomlása esetében néhány perces szünetek lehetnek szükségesek.

Ha hosszú ideig készítesz közeli felvételt, akkor meg kell fontolni a mesterséges megvilágítás használatát, hogy a fényviszonyok ne változzanak túl drasztikusan. A tájképek és városképek esetében azonban az idővel bekövetkező fényváltozás valószínűleg a felvétel egyik központi eleme. A készlet egyik kritikus eleme az állvány, mert ha a fényképezőgép elmozdul a felvételek között, az álló tárgyak zavarosan „vibrálónak” tűnhetnek, és a mozgó tárgyak természetellenesen elmozdulnak. Egy jól sikerült hyper-lapse felvételhez a kamerának simán kell mozognia, remegés nélkül.

„A hyper-lapse felvételhez három elemre van szükség” – mondja Matthew. Nyilvánvalóan szükség van egy témára, és egy útra, amin azt követjük. A mozgás történhet a tárgy felé, attól távolodva, oldalra vagy körülötte. A harmadik dolog, amire szükséged van, egy rögzítési pont, amelyet minden fényképen pontosan ugyanabban a helyen tarthatsz.” Ha a jelenet egyik pontját minden képen azonos helyzetben tartod, a fényképezőgép mozgása olyan lesz, mintha e pont felé mozogna, így a mozgás ugrálás helyett egyenletesnek tűnik. Matthew azt javasolja, hogy a rögzítési pontot úgy tartsd azonos helyzetben, hogy minden felvételnél az legyen az AF-pont, vagy pedig kapcsold be a fényképezőgép rácsvonal-átfedését.

Time-lapse felvételeket készíthetsz közelről (például virágzás megörökítéséhez) vagy akár mérföldes távolságokból is (például tájkép felett átúszó felhők panorámaképe). Bármelyik objektívet használhatod a jelenetnek megfelelően, de Matthew kedvenc objektívje a Canon EF 24-70mm f/4L IS USM, az EOS R rendszerű fényképezőgépek esetében pedig a Canon RF 24-70mm F2.8L IS USM vagy a Canon RF 24-105mm F4-7.1 IS STM, mivel a fókusztávolság-tartomány ideális a különböző témákhoz, amelyeket megörökít. A hyper-lapse felvételek esetén azt tanácsolja, hogy soha ne készíts 24 mm-nél szélesebb felvételeket, mivel fennáll a veszélye annak, hogy az ultranagy látószögű objektívekkel a kép széleinél torzítás lép fel – „ha például 16 mm-ben fotózol, és néhány centiméterrel elcsúszik a kompozíció az egyik felvételről a másikra, akkor az utómunkálatok során se fogod tudni helyrehozni a perspektíva változását.”

„A time-lapse és a lassított felvételek az időspektrum ellentétes végén találhatók” – mondta Matthew. „A time-lapse felgyorsítja, a lassított felvétel pedig lelassítja a dolgokat.” Ennek köszönhetően a lassított felvétel ideális a gyorsan mozgó jelenetekhez, amelyek általában túl gyorsak lennének, ahhoz, hogy lássuk őket.

A lassított felvételek készítése sok szempontból egyszerűbb, mint a time-lapse felvételé. A jelenlegi Canon EOS és PowerShot termékcsalád minden fényképezőgépe (a PowerShot ZOOM kivételével) képes nagyobb képkockasebességű videófelvételre. A legmagasabb sebesség általában csak akkor érhető el, ha alacsonyabb videófelbontással készítesz felvételt – az EOS R6 például 50 és 60 kép/mp sebességet kínál 4K, illetve 100 és 120 kép/mp- sebességet Full HD felbontás mellett.

Nem kell pontosan a kimeneti képkockasebesség többszörösével fényképezned – például 120 kép/mp sebességgel is rögzíthetsz, ha a fényképezőgéped ezt lehetővé teszi, és az utómunkálatok során lelassíthatod 25 kép/mp sebességűre. Minél nagyobb a képkockasebesség, annál lassabban lesz a felvétel, amikor normál sebességgel játszod le.

A záridő általában az expozíció vezérlési módjainak egyike, de azt is meghatározza, hogyan jelennek meg a mozgó tárgyak a képen. Matthew figyelmeztet arra, hogy ha gyors záridőt használsz a time-lapse vagy hyper-lapse felvétel közben, akkor minden mozgás kimerevül, és minden képkocka szuperéles lesz, és ezért ha a képkockákat videóként játsszák le a mozgásnak akadozó és szaggató hatása lesz. „Ha hosszabb záridőt használsz a mozgó elemek, például az elhaladó autók és emberek elmosásához, az tényleg lenyűgöző hatást eredményez.”

Hogyan válaszd ki a megfelelő záridőt? „Van egy úgynevezett 180 fokos záridő-szabály” – magyarázza Matthew – „a lényege az, hogy a videóklipek záridejénél a képkockasebesség kétszeresével kell számolni. Ha tehát 25 kép/mp-es sebességgel fotózol, a záridőnek 1/50 másodpercnek kell lennie. Így érhető el a legszebb elmosódott mozgás és a leginkább mozihatású felvétel. Továbbra is követem ezt az útmutatót, amikor magasabb képkockasebesség mellett készítek lassított felvételeket, így például 1/200 másodperces záridőt használok, amikor 100 kép/mp-es felvételt készítek.”

Matthew még akkor is követi a 180 fokos záridő-szabályt, ha sokkal alacsonyabb képkockasebeséggel készít állóképet time-lapse vagy hype-lapse felvételekhez. „Ha négy másodperces időközt tartasz a felvételek között, ami a felhők esetében meglehetősen gyakori, akkor minden képet két másodpercig kell exponálni. Ha az időközöd ennél nagyobb, mondjuk percekben mérhető, akkor ne aggódj a szabály miatt – de határozottan javaslom, hogy mindig hosszabb záridővel és állvánnyal fényképezz.”

A hosszabb záridő használata miatt az expozíció szabályozásához más eszközökre is szükség lehet, ezért Matthew ND-szűrőt használ az objektívbe jutó fény mennyiségének csökkentésére. „Ha nappal fotózol, akkor egy igazán erős ND-szűrőre lesz szükséged ahhoz, hogy rövidebb záridővel jó expozíciót érhess el” – mondja.

Most, hogy minden eszköz rendelkezésedre áll az idő és a mozgás kreatív, új módon történő megörökítéséhez, miért is ne próbálnád ki a lassított, time-lapse vagy hyper-lapse felvételeket a következő fénykép készítéskor?


Szerző: Marcus Hawkins


^{*Az Adobe, az Adobe Premiere és az After Effects az Adobe Egyesült Államokban és/vagy más országokban bejegyzett védjegye vagy védjegye.}