Utcai portrék készítése: egy profi tippjei

Az utcai portréfotózást gyakran tévesztik össze az utcai fotózással. A két stílusban rengeteg a közös pont: mindkettőnek az a lényege, hogy a fotósok idegenekről, stúdión kívüli környezetben készítenek képeket. Az utcai fotózás spontán dolog: az alany gyakran nem is tudja, hogy lefotózták, az utcai portréfotózás esetében azonban az életstílus- és portréfotós Julian Love szavaival élve „a lefotózott személy tisztában van a helyzettel”.

„Beszéltél vele, talán még valamilyen pózba is beállítottad” – folytatja. „Ez egy interaktívabb műfaj – nem pusztán megfigyelés, hanem együttműködés.” Julian nemrégiben a Canon EOS RP társaságában indult el szülővárosa, az egyesült királyságbeli Bath utcáin, hogy utcai portrékat készítsen. Az alábbiakban nyolc tippet oszt meg a kiemelkedő felvételek készítéséhez.

„Az »utca« szó kissé félrevezető lehet” – mondja Julian, hiszen a témának nem feltétlenül kell az utcán sétálnia. „Gyakran a járókelőket a legrosszabb megkérni, mivel éppen úton vannak valahová.” Julian ehelyett azt javasolja, hogy olyan embereket keress, akik nem sietnek, és akik örömmel eltöltenek veled néhány percet. Julian szerint különösen olyan helyeken érdemes potenciális alanyokat keresni, ahol az emberek jellemzően várakozni szoktak – buszmegállókban, taxiállomásokon vagy vasútállomásokon.

„Egy boltos is tökéletes választás, ők ugyanis gyakran érdekes környezetben dolgoznak. Viszont semmiképpen ne szombat reggel menj, amikor ki sem látnak a munkából” – teszi hozzá. Az alany kiválasztásakor gondold át, hogyan tudnád a környezetét úgy belefoglalni a képbe, hogy elmondhass egy történetet az adott személyről. Az élénk színű virágok például tökéletes háttérként szolgálnak Julian Marcia Wood virágárusról készült képéhez (lásd fent). A hölgy körülbelül négy éve költözött Bath-ba, faápolóként dolgozó férjével azelőtt Londonban éltek. „Marcia egy társaságkedvelő nő, aki alig várta, hogy lefotózzam” – mondja Julian.

Az utcai portréfotózás az alannyal való kapcsolatfelvételen alapul, először tehát beszélgetésbe kell elegyedned a kiválasztott személlyel. „Bemutatkozom, elmondom, hogy fotós vagyok, és elmagyarázom, hogy miért szeretném őt lefényképezni” – mondja Julian. „Ez lehet például azért, mert érdekesen öltözködik, érdekes a megjelenése vagy mert érdekes környezetben van. Vagy egyszerűen csak azért, mert különösen jók a fények.” Bizonyos emberek nem feltétlenül látják magukat ugyanolyannak, amilyennek te látod őket, tehát ne félj egy kicsit bátorítani a potenciális alanyt azzal, hogy elmondod, fotósként mit találsz benne annyira érdekesnek.

Julian szerint a kompozíció művészete a keretben megjelenő látvány leegyszerűsítésében rejlik. Véleménye szerint ez különösen igaz „azokban az esetekben, amikor kinn vagy a való világban, olyan környezetben, amelyet nem tudsz irányítani”. A köztereken gyakran komoly vizuális összevisszaság, élénk színek vagy a világos és sötét közötti eltérések figyelhetők meg. „Ha valamivel szemléletesebb kompozíciót szeretnél, minimalizálnod kell ezeket a hatásokat, és törekedned kell arra, hogy megfelelő legyen a kontraszt az alany és a háttér között. Próbálkozhatsz egy egyszerű háttérrel, de az is jó megoldás, ha az alany élénk, a háttér pedig sötét, vagy fordítva. Sőt, akár színkontraszttal is dolgozhatsz, ha az alany mondjuk zöld színű ruhát visel, a háttér pedig piros. Próbáld kiemelni az alanyodat.”

Ahogy Julian is mondja, az utcai portréfotózás titka az interakció, így ha szükséges, bátran kérd meg az alanyodat, hogy mozogjon. „Lehetséges, hogy a fények kedvezőbbek, ha az alanyt az árnyékban fényképezed le, de az is előfordulhat, hogy jobb képet tudsz készíteni, ha ellátod őt néhány pózolási tippel” – mondja Julian. A fotós azt tapasztalja, hogy a Canon EOS RP hátsó kijelzője rengeteget segít az utcai portréfotózás ezen elemét illetően. „Így egy kicsit szorosabb a kapcsolatod az alannyal, és nem kell a fényképezőgép mögött bujkálnod” – mondja.

A Canon EOS RP Arcfelismerés és Követő autofókusz funkciója szintén hasznosnak bizonyult. „Ez egy nagyszerű technológia, amely ismét csak lehetővé teszi, hogy több időt szentelhess az alannyal való interakciónak és a kompozíció kiválasztásának, mindezt anélkül, hogy a fókusz miatt kellene aggódnod. Az alany arca minden egyes képen tökéletes fókuszban van, még akkor is, ha a személy viszonylag kis méretben látható a keretben.”

A legutóbbi utcai portréfotózás során Julian bel- és kültéren egyaránt készített portrékat, mindezt három különböző objektívvel: a Canon RF 35mm F1.8 Macro IS STM, a Canon RF 50mm F1.8 STM és a Canon RF 85mm F2 Macro IS STM használatával. „A beltéri portrékhoz inkább a 35 vagy az 50 mm-es, a kültériekhez az 50 vagy a 85 mm-es objektívet szeretem használni. Az alapján döntök, hogy a háttérből mennyit szeretnék megjeleníteni a képen. Beltéri környezetben, ahol kevesebb a hely, közelebb vagy az alanyodhoz, és többet szeretnél megmutatni a természetes környezetéből – ilyenkor a 35 mm-es objektív az ideális választás. Kültéren a háttér zsúfoltabb és kevésbé szabályozott, így egy hosszú objektív nagy segítségedre lehet az alany elkülönítésében, valamint abban, hogy a portré sokkal inkább róla szóljon.”

A Canon EOS RP és a Julian által használt objektívek egyaránt rendkívül könnyűek, így ideálisak a menet közbeni portréfotózáshoz. Az EOS RP ráadásul Szem AF követéssel is rendelkezik – ennek a Dual Pixel CMOS AF technológiának köszönhetően az alany szeme mindig tökéletes fókuszban marad, így tűéles portrékat készíthetsz.

Utcai portréihoz Julian kizárólag a rendelkezésre álló természetes fényt használja. „Ha beltéren, például egy üzletben fotózok, megkérem az alanyt, hogy kapcsolja le a mesterséges világítást. A beltereket gyakran neoncsövek vagy spotlámpák világítják meg, amelyek nem csak borzasztóan előnytelenek, hanem dolgozni is nehéz velük. A megfelelő hely kiválasztásához tehát az is hozzá tartozik, hogy egy nagy ablakokkal rendelkező helyiséget keressünk” – mondja Julian.

„Ha kültéren fotózol, a képeket kora reggel vagy a késői órákban készítsd el, amikor a nap alacsonyan jár az égen” – teszi hozzá. „A kezdő fotósok gyakran hiszik azt, hogy csak szikrázó napsütésben lehet jó képeket készíteni. A portrék esetében ez semmiképpen nem igaz. A borúsabb napokon a felhők egyfajta óriás softboxként funkcionálnak, a szórt fény pedig sokkal előnyösebb végeredményt garantál.”

Habár az utcai portréfotózás során nem akciójelenetekre vagy „sorsdöntő pillanatokra” vadászol, sokat segíthet a történet felépítésében, ha az alanyodat egy számára jelentőséggel bíró tevékenység közben örökíted meg – ilyen például, ha egy nyomdászt egy nyomdagépnél fotózol le. „Az alany és a háttér általában nem mozog, így nem kell túl gyorsan túl sok változásra reagálnom. Emiatt leginkább a Manuális (M) módot használom” – mondja Julian. „Ha a Rekesz-előválasztás (Av) módot használod, akkor ha enyhén újrakomponálod a képet, az expozíció is változni fog, ahogyan a fényképezőgép újraszámítja. Gyakran előfordul, hogy valamilyen fényes tárgy van a háttérben vagy az előtérben, én pedig csak szeretném megőrizni a fényfoltot.”

Julian általában öt kisebb nyomatot visz magával a portfóliójából, hogy megmutathassa őket a potenciális alanyoknak, emellett egy instant nyomtatót is tart magánál, hogy azonnal át tudja adni az elkészült képet. „Így inkább afféle csereként fogható fel a dolog” – mondja Julian. Egy hordozható nyomtató, például a Canon Zoemini vagy a Canon SELPHY Square QX10 ideális erre a célra. Az emberek gyakran kérnek egy-egy példányt a róluk készült fotóból, mondjuk a közösségi oldalukra vagy hogy kinyomtatva máshol is nézegethessék, így Julian névjegykártyát is tart magánál. „Így nem kell naponta 25-ször leírnom az e-mail-címemet” – teszi hozzá.

Habár az utcai portrék elkészítése előtt mindig engedélyt kér az alanyoktól, Julian csak a kereskedelmi megbízások keretében lebonyolított fotózásoknál használ modell-beleegyezési űrlapot. „Szerkesztési célok esetén – azaz ha egy személy önmagát képviseli, nem pedig egy termék, szolgáltatás vagy márka képviseletében jelenik meg – nincs szükség modell-beleegyezési űrlapra. Elmagyarázom az alanynak, hogy hogyan fogom felhasználni a róla készült képet, és szóbeli megállapodást kötünk” – mondja.

Ennél a műfajnál pontosan az jelent kihívást, ami egyben érdekessé is teszi: a kiszámíthatatlanság. Habár rengeteg az olyan szempont, amelyet nem tudsz irányítani, egy kis odafigyeléssel, gyakorlással és magabiztossággal képes leszel arra, hogy a rendelkezésedre álló elemek (az alany, a kompozíció, a fény és a helyszín) kreatív kiaknázásával lenyűgöző, hiteles utcai portrékat készíts.


Írta: Rachel Segal Hamilton