A monokróm fényképezés jóval több egyszerű fekete-fehér képeknél

A színérzékelés erősen kapcsolódik az érzelmekhez. Vannak pszichológiai elméletek arról, hogy a különböző színek milyen hatással van ránk. Ez kultúránként eltérő lehet, de jellemzően úgy tartják, hogy a zöld vagy kék színek nyugtatóak, míg a piros vagy narancs színek stimulálóan hatnak, sőt, még akár éhségérzetet is kelthetnek bennünk! Ez az elgondolás hatással van az öltözködésünkre, a lakásunk berendezésére, és ha fotózásról van szó, a fényképeinkre is.

Azonban nem mindenki érzékeli a színeket ugyanúgy. Chris Ward, az Egyesült Királyságban élő fotóművész egy deuteranópia nevű betegséggel született, ami azt jelenti, hogy nehezen látja a zöld árnyalatait. Ugyanakkor felfedezte, hogy a látása sokkal jobban ki van élezve a finom részletekre, a halvány kontrasztokra és a különböző textúrákra – ami kifejezetten jól jön neki a monokróm képkészítés szakértőjeként.

Gyakran tévesen szinonimaként használják a fekete-fehérrel, holott a monokróm azt jelenti, hogy a kép minden egyes részlete egyazon szín különböző árnyalataiban jelenik meg. Ez lehet bármilyen szín, de leggyakrabban a szürkét vagy a szépiát szokták használni. „Ha a fekete-fehér képekre gondolunk, akkor legtöbbször a szürke színskála jut eszünkbe” – magyarázza Chris, ugyanis ez magában foglalja a szürke szín összes árnyalatát. Vannak bizonyos jelenetek, amelyek különösen jól működnek monokróm képként – ezek pont azok, amelyekre természetes módon jobban rá van állva Chris szeme. Ezek lehetnek olyan textúrák vagy árnyékok, amelyek érdekes tónustartományt hoznak létre – például az erdőben a fák között átszűrődő fény, a sziklákon kirajzolódó elnagyolt minták, vagy éppen a folyó fodrozódó vize.

De az egészen egyszerű, szinte grafika jellegű felvételek is ugyanúgy működnek. „Úgy gondolom, hogy a monokróm valójában még több mozgásteret ad, mint a színes felvétel, ugyanis már alapvetően elég elvont, így tovább tudod gondolni a képet anélkül, hogy furcsának hatna” – mondja Chris. „Ha erősen túlexponálnék egy színes képet, az borzasztóan nézne ki.” Monokróm felvételeknél viszont lenyűgöző, minimalista stílust hozhat létre a túlexponálás.

Chris a Canon EOS R6 fényképezőgépet Canon RF 24-105mm F4-7.1 IS STM objektívvel használta, hogy maximális rugalmasságot érjen el a felvételek megkomponálásakor. A monokróm fényképezéshez ahhoz hasonló objektívet érdemes választani, mint a színes képekhez, a különbség a felvétel megkomponálásában rejlik. „Ahelyett, hogy a néző szemét a színek segítségével irányítanánk, a kiemeléseket és a kontrasztot használjuk. A Képstílus menüben kiválaszthatod a „monokróm” stílust, ezen belül pedig megjelenik egy újabb menü, ahol az élességtől a kontrasztig minden részletet beállíthatsz” – mondja Chris. „Fényképezőgépbe épített szűrőt is használhatsz, amely hatására a fényképezőgép másként reagál a különböző színekre, így minden piros, zöld, kék, sárga vagy narancssárga szín sötétebb lesz.” Chris maga is gyakran használ vörös szűrőt, amely elsötétíti az eget és a lombkoronákat a tájképeken, így nem vonják el feleslegesen a figyelmet.

Ha egy Canon EOS R rendszerű vázat használsz EF vagy EF-S objektívekkel, az EF-EOS R objektívadapterhez való bepattintható szűrő segítségével használhatsz bepattintható semleges sűrűségű (ND) vagy polarizáló szűrőket, hogy életre keltsd a tájképeidet.

A Canon EOS R6 fényképezőgéppel, a Képstílus menü használatával készített képeket a rendszer tömörített JPEG-fájlokként menti el. Ha azonban RAW-képeket készítesz, a fájlok megőrzik a fényképezőgép által rögzített összes adatot. „A RAW-fájlok előnye, hogy szerkesztéskor több információhoz férek hozzá” – mondja Chris.

Chris napi tevékenysége során gyakran színesben fényképez. „Beszéltem több fotóssal is, és úgy tűnik, hogy azok, akik nem színvakok, könnyebben készítenek monokróm felvételeket, ha a fényképezőgép kijelzőjét monokróm módba állítják, míg a színvak fotósok inkább színesben fotóznak” – mondja.

„Rögtön az elején azt a jó tanácsot kaptam a fekete-fehér képek szerkesztésével kapcsolatban, hogy kezdéskor kicsit mindig túlzásba kell esni” – mondja Chris. „Amikor mozgatod a csúszkát a szerkesztőszoftverben, lesz egy olyan tartomány, ahol jól néz ki a kép. Ha ezen túlmész, rosszul néz ki, ha viszont lejjebb veszed, az nem elég” – folytatja. „De ha rögtön az elején túlszerkeszted, és abból veszel vissza, akkor nagyjából azt a végeredményt kapod, amivel a legtöbbet hozhatod ki a képből.”

Meglepő módon a szín nagyon fontos eszköz lehet a monokróm képek szerkesztésénél. „Amikor a szerkesztőszoftverben fekete-fehérré konvertálod a képet, hozzáférsz a színcsatornákhoz tartozó csúszkákhoz is” – magyarázza Chris. „Mivel a szín is egyfajta konrasztteremtő eszköz, a szerkesztéskor meg tudod állapítani, hogy hol adja a szín a kontrasztot, és ki tudod váltani tónusokkal létrehozott kontrasztra.”

A szoftvertől függően általában hat színcsúszka van, amelyek mindegyike egy másik színcsatorna fényerejét módosítja. Egy tájképnél például a kék és az aqua csúszkákkal az ég, míg a sárga és zöld csúszkákkal a növényzet tónusát módosíthatod. A piros csúszka akkor lehet hasznos, ha téglaépületek vannak a képen, míg a narancssárga csúszka segíthet a bőrtónusok javításában a portréknál.

„A legnehezebben kezelhető helyzet valószínűleg a fűvel körülvett szikla” – magyarázza Chris. „Amikor monokrómmá alakítod a képet, középtónusú, egybefüggő halomként jelenik meg, és nem különülnek el egymástól. Ha a szerkesztőszoftverben módosítod a zöld és a sárga színcsatorna fényerejét, a szikla változatlan marad, a fű viszont élénkebbé válik. A virágok esetében a különböző csatornák segítségével hozhatsz létre eltérő tónust a növény egyes részein.”

Amikor Chris tisztán fekete-fehér képet készített, a nyomtatót „szürkeárnyalatosra” állítja, de a legtöbbször színesben nyomtat.

„Általában finom árnyalatokat helyezek a képeimre az utómunkálatok során, majd színesben nyomtatom ki őket” – mondja. „Körülbelül fél fokozattal növelem az expozíciós szintet. Csak azért, mert amikor a képernyőn nézem, mindig fényesebbnek tűnik, mint a nyomtatás után.”

Chris szeret elkülönülő tónushatást használni, és más színt alkalmaz a fényes és az árnyékos részekre. „A világos részeket általában egy kicsit melegebbé, az árnyékos területeket pedig hűvösebbé szoktam tenni. Ez valóban segít a kép feljavításában.”

Egy kompakt A3-as nyomtató, például a Canon imagePROGRAF PRO-300 ideális kiváló minőségű monokróm nyomatok készítéséhez.

Mivel érdemes kezdeni, ha kedvet kaptál a monokróm fotózással való kísérletezéshez? „Gyakorolj virágokon” – javasolja Chris. „Számos finom textúrával és különböző színnel lehet játszani. Ha sikerül elérned, hogy a virágok – amelyeket gyakran a színűk határoz meg – természetesnek tűnjenek monokróm árnyalatban, akkor mindazt, amit megtanultál, minden más vonatkozásában is alkalmazhatod.”

A történelem legikonikusabb fényképei közül sok fekete-fehér – Ansel Adams drámai tájképei, Dorothea Lange érzelemgazdag portréi vagy Henri Cartier-Bresson élettel teli utcai jelenetei. Ezek a fotósok nem voltak színvakok, ők azokkal az eszközökkel dolgoztak, amelyek a színes fotózás elterjedése előtt rendelkezése álltak, ugyanakkor másképp látták a világot, és felismerték a minták, apró részletek és a szürke árnyalatainak jelentőségét.

Napjainkban a digitális fényképezőgépekben található monokróm opciókkal érheted el ugyanezt – nézd másik perspektívából a környezeted, és mutasd meg új módokon azt, amit látsz.



Írta: Rachel Segal Hamilton