Kutatás, kapcsolat, tisztelet – hogyan lehetsz tudatos utazó fotós

Egy kéz kapaszkodik szorosan egy cukorkaszínű körhintalóba, egy izgalomtól sugárzó arc, egy szuperhős köpenyeként lobogó hidzsáb. Ez nem egy tipikus kép, amit egy fiatal muszlim lányról látni szoktunk – éppen ezért tartozik ez a kép a Canon nagykövete, Gulshan Khan kedvenc fényképei közé. „A muzulmánokat, különösen a nőket és lányokat nem mindig úgy ábrázolják, mint az összetett emberi lényeket, akik valójában vagyunk. Azért mondom azt, hogy „mi”, mert ez a saját közösségem” – magyarázza a dél-afrikai sajtófotós. „Nagyon sok szenvedést és „másságot” látunk az afrikai kontinensről származó képeken. És akkor itt van ez a lány, tele örömmel, méltóságteljes módon lefényképezve.”

Gulshan példája arra emlékeztet minket, hogy a fényképezőgép rendkívül erős. Az általad készített képek megerősíthetik a világ egydimenziós szemléletmódját, vagy felfedhetnek valami többet. Ez különösen igaz akkor, amikor olyan kultúrákat vagy közösségeket fényképezel, amelyek nem a sajátjaid, legyen szó akár a sarkon túli városrészről vagy egy olyan helyről, ahova több ezer kilométert utaztál, hogy eljuss. Gulshan számára ez a munka része. Független fotóriporterként, aki a National Geographic, a The New York Times és a The Guardian hasábjain publikált, valamint az Agence France Presse (AFP) korábbi szabadúszó munkatársaként Gulshan rendszeresen készít képeket emberekről és helyekről hazájában és azon kívül. Most pedig elmagyarázza nekünk, hogyan készíthetsz lenyűgöző, de érzékeny kulturális fényképeket.

A 19. században, amikor a fényképezés új technológia volt, az európai gyarmatosítók a fényképezőgépet tévesen tudományos eszköznek tekintették, amelyet az őslakosok besorolására és elnyomására használtak. Gulshan szerint ez az örökség tovább él, és azt a felfogást táplálja, hogy a fényképezés egy elfogulatlan médium.

„A fényképek tanulságosak. Megtanítanak minket arra, hogyan lássuk magunkat és egymást” – mondja. „Van egy elképzelés, hogy egy kép az objektív igazság, de ez tévedés. Mindig benne vagy a képeidben. Az ideológiád, a tapasztalataid és az értékeid megjelennek abban, amit lefényképezel – és abban, amit nem.”

Gulshan azt is kiemeli, hogy egyes nyugati utazók és képkészítők úgy érzik, hogy „egzotikus” földeket fel kell fedezniük. „Semmi gond nincs azzal, ha meglátogatjuk a helyeket, és fényképeket készítünk” – hangsúlyozza Gulshan. „Ez akkor válik problémává, ha azzal a feltételezéssel csinálod, hogy jobb vagy és jobban ismered a dolgokat, mint a fotózott emberek.”

Amikor a „kultúra” szót hallod, általában az állampolgárságra, népcsoportra vagy vallási hovatartozásra gondolsz, de Gulshan számára ez a fogalom sokkal szélesebb. „Ez akár egy sajátos értékrenddel rendelkező csoport is lehet, egy munkahelyi kultúra, vagy olyan emberek, akik egy társadalmi osztályhoz tartoznak, vagy például egy zenei szubkultúra részei” – mondja.

Bármiről is legyen szó, a lehető legátfogóbb kutatást kell elvégezned, mielőtt megérkezel a fényképezőgépeddel. Ez segít azonosítani a szokatlan helyszíneket vagy fontos alkalmakat – egy fesztivált vagy talán egy tüntetést – amelyek lehetőséget adnak arra, hogy releváns képeket készíts.

Az is fontos, hogy megértsük a normákat és szokásokat, valamint a különböző emberek problémáit, és ezek alapján döntsük el, hogyan fotózunk. Kövesd a médiában megjelenő híreket, olvass könyveket, nézz dokumentumfilmeket, ismerkedj meg a Google Maps-en található helyekkel, és – ami a legfontosabb – beszélgess az emberekkel – tanácsolja Gulshan. Ha külföldön tartózkodsz, és egy szállodában szállsz meg, beszélgess az alkalmazottakkal. Vagy, ha egy eseményen vagy, kérdezd meg a résztvevőket, hogy mit jelent számukra, és miért vannak ott. Légy tiszteletteljes, empatikus és tanulásra kész.

Meg kell találni az egyensúlyt a hatásos képek készítése és az emberekkel való bánásmód között. Gulshan általában elkerüli a hosszú objektíveket, és inkább a Canon EOS R és EOS R5 fényképezőgépeit használja a Canon RF 35mm F1.8 MACRO IS STM objektívvel, hogy közel kerüljön azokhoz, akiket fényképez és elmerülhessen az akcióban. „Ha ilyen közel vagy az emberekhez, akkor beszélgetned kell velük, és ez elkerülhetetlenül bensőségesebbé teszi a képeid” – magyarázza.

Kivételt képez ez alól, ha szakrális helyeken dolgozol, és bár van engedélyed arra, hogy ott fotózz, de nem akarsz betolakodni. „A spirituális helyeken érzékenynek kell lenned a kultúrára, és a legjobb módja annak, hogy megbizonyosodj arról, hogy nem vagy tiszteletlen vagy tolakodó, ha megkérdezed, hogy szabad-e ott lenned” – tanácsolja. Kérdezd meg, hogy hol lehetsz és hol nem, és mik a szabályok. Számos mecsetben és templomban például kötelező levenni a cipőt, megfelelő módon kell öltözködni, és tiszteletlenség az imádkozó ember előtt járkálni, vagy megpróbálni beszélni hozzá.

„Ezekben az esetekben Canon RF 70-200mm F2.8L IS USM objektívet használtam” – teszi hozzá. „Mindig a lehető leghalkabban tartom a zárat, hogy ne tolakodó, hanem tisztelettudó legyek olyan helyzetekben, amelyek ilyen csendes és kifinomult illemet igényelnek.”

Nem csak a profi szintű fényképezőgépek, mint például az EOS R5 kínálnak csendes felvételkészítési lehetőséget. A tükör nélküli Canon EOS R10 csendes felvételi módjába kapcsolva ezzel egy időben minden releváns beállítás módosul, így a fényképezőgép nem bocsát ki hangot és fényt. Az EOS R10 és a sokoldalú Canon RF-S 18-150mm F3.5-6.3 IS STM objektív kombinációjából nagyobb távolságból fényképezhetsz, hogy minimalizáld a zavaró hatásokat.

Fontos, hogy különbséget tegyünk a nyilvános rendezvények között, ahol várható, hogy fotózás lesz, és az olyan fényképek között, amelyeket mellékutcákban bolyongva vagy egy bizonyos személyes projekt részeként készítünk egy bizonyos csoportról: „Fontos, hogy beleegyezzenek" – mondja Gulshan. Ez azt jelenti, hogy világosan el kell magyarázni az embereknek, hogy miért érdekli Önt a kép készítése, és hogy mit szeretne tenni a képekkel.

Ennek módja a szituációtól függ. Ha egy projektet közösségi környezetben végzel, akkor először engedélyt kérhetsz, és megismerkedhetsz az emberekkel, mielőtt rátérnél az őszinte felvételek készítésére, amikor már nyugodtan viselkednek a jelenlétedben. Egy város utcáin beszélgetésbe elegyedhetsz egy piaci stand tulajdonosával, majd utólag is elkészítheted a portréját. Ha nem beszéled a nyelvet, keress valakit, aki tolmácsolni tud neked. Folyamatosan figyelj arra, hogy a fényképezett személy hogyan reagál. Ahogy Gulshan mondja: „Látni lehet, ha az emberek kényelmetlenül érzik magukat.” Ha így van, ideje eltenni a fényképezőgépet.

Bár „ösztönösen” használja a fényképezőgépét, Gulshan időt fordított arra, hogy áttekintse a képeket és átgondolja, hogyan ábrázolja az embereket. „Fontos, hogy a kép vizuálisan szempontból esztétikus és tudatos legyen” – mondja. „Gondolj olyan dolgokra, mint például a szög, amiből fotózol, és arra, hogy mit közvetít a kép a nézőnek.” Kövess különböző Instagram-fiókokat, hogy jobban megértsd, hogyan jelenítik meg a fotósok a saját közösségeiket. Néha képsorokra van szükség, hogy teljesebb képet kapjunk, de -– mondta Gulshan – „előfordul, hogy egy kép is elég arra, hogy kifejezzünk valamit egy emberről vagy egy kultúráról. De ne feledd, hogy ez nem az egész történet.”

Írta: Rachel Segal Hamilton