Feszegesd a határaidat, és nézd meg, milyen felvételeket tudsz készíteni hét nap folyamatos fotózás során!

Nem mindig könnyű kitörni a mókuskerékből, ha azonban ki szeretnéd bontakoztatni a kreatív éned, és kipróbálnál valami újat, egy hét napos kihívás jó kiindulás lehet. Kötelezd el magad rá, hogy hét napig minden nap más témáról készítesz újabb fotót, és ismét ráébredhetsz, mi mindenért is esett a választásod a fotózásra.

Ellis Reed fotóst a gyönyörű pillanatok megörökítésének vágya hajtotta, amikor nyolc évvel ezelőtt, 18 évesen először a kezébe vette Canon EOS 550D gépét (amelynek helyére mostanra a Canon EOS 850D lépett). Mostanában Canon EOS R gépével az úti, az életmód- és a tájfotózás lett a szakterülete, amivel folyamatos kihívás elé állítja saját kreativitását.

Ellis saját környéke iránti szenvedélye és a képessége, hogy az ismerős környezeteket is új szemmel tudja nézni, tökéletesen alkalmas fotóssá tette a hét napos fotós kihívásunkon való részvételre. Hét nap alatt hét különböző képet alkotott, és utazása minden csodálatos pillanatát a tudatosság témája köré fűzte össze – úgy érezte, a téma szorosan kapcsolódik az újrafelfedezéshez.

A következőkben feltárja, hogyan haladt, és tanácsot ad, te miképpen viheted végig saját hét napos fotós kihívásodat.

Hajnali fotózás közben tökéletesen lehet a kreativitásra összpontosítani, véli Ellis.

„Ha egyedül sétálsz, mielőtt bárki felkelne, nagyon jól ki tudod szellőztetni a fejed, ami nemcsak arra alkalmas, hogy összeszedd magad a nap hátralévő részére, hanem a kihívás előtted álló szakaszára is felkészülhetsz. Ez az egész indítás hihetetlenül fontos, amikor megpróbálod nem engedni, hogy a munka vagy a közösségi média hétköznapi nyomása stresszessé tegyen” – magyarázza.

Ellis úgy lépett ki otthonából a napfelkelte fotózásához, hogy csak a Canon EOS R gépe és Canon RF 24-70mm F2.8L IS USM objektívje volt nála, ami szerinte elképesztően sokoldalú párost alkot. „Azt mondanám, hagyd otthon a telefonod, csak legyél ott a fényképezőgépeddel, és élvezd, ahogy sétálsz a napfelkeltében.”

„Az úti objektívem az RF 24-70mm F2.8L IS USM, amely minden szempontból olyan nekem, mint egy munkagép, az esetek 90%-ában ezzel fotózok, az EOS R mérete pedig sokkal kényelmesebb, mint egy normál DSLR gépé.”

Ellis szerint, ha megengeded magadnak, hogy csupán egyetlen objektívvel tapasztalj meg új lehetőségeket, egyszerűen láthatod megújult perspektívából a világot. Ellis egyébként a kihívás minden egyes napján kizárólag sokoldalú Canon RF 24-70mm F2.8L IS USM objektívjét használta.

„Az elképzelés szerint szándékosan egyetlen objektívvel indulok el és örökítek meg mindent, nem pedig az adott témához választok objektívet” – magyarázza. „Nem számít, hogy távolról fotózok egy várost vagy közelképeket készítek, arra kell rájönnöm, hogyan tudom működésre bírni ezt az objektívet.”

„A Canon EF 85mm f/1.8 USM objektívem a nagyapámé volt, és bár egy kicsit már leharcolt állapotban van, ez valami, amit a halála előtt nekem adott.”

Ha valami olyat fotózol, ami sokat jelent neked, azzal nagyszerűen megőrizheted az emlékeidet.

„Ez egy régi objektív, de még mindig nagyon szeretem használni” – meséli. „Sohasem válnék meg tőle, mert egyszerűen odavagyok érte. Minden alkalommal, amikor a kezembe veszem, a nagyapámra emlékeztet és arra, hogyan maradt meg a fotózás a családunkban több generáción át.”

Bár ezt az objektívet Ellis a hét napos kihívás során nem használta, egy EF-EOS R Canon adapterrel gyakran rögzíti EOS R gépéhez.

Ellis nemcsak egy ilyen értékes objektívet örökítette meg, hanem a Canon Zoemini S géppel is készített néhány személyes hangvételű nyomatot, amelyet büszkén mutathatott meg és tehetett bele egy emlékkönyvbe.

Erre a koncepcióra építve Ellis a negyedik napon két legjobb barátját fotózta egy páros fotózás keretében, és mini nyomatokat készített róluk a Canon Zoemini S géppel. Profi fotósokként ritkán van lehetőségük közös képen szerepelni, ezért ez a felvétel különös jelentőséggel bír.

„A dolog kétirányú: ha valakit megmosolyogtatsz, te magad is vidámabb leszel” – mondja Ellis. „Úgy gondolom, ha visszaadsz valamit a közösségednek, akár valakinek, akit szeretsz, akár valakinek, akit még csak nem is ismersz, pozitívabb lesz a gondolkodásod.”

„Az, hogy a párnak azonnal kinyomtatható felvételeket ajánlottam fel, amelyeket bekeretezhetnek vagy beragaszthatnak egy albumba, kedves módja volt a fotózás lezárásának.”

A természet lehetőséget ad számunkra a környezetünkhöz a képernyőtől távol való kapcsolódásra, ami pozitívan hat a mentális egészségünkre. Ellis a Brecon Beacons területére utazott, hogy vadpónikat fotózzon, és ez a kihívás az eredményesség kielégítő érzését hozta magával.

„Ez a pozitív gondolkodás témaköréhez kanyarodik vissza, mivel a természet a türelemre tanít. Amikor végre megvan a felvétel, sokkal jobban érzed magad, mint vártad” – teszi hozzá. „A teljesítmény és az eredmény valóban érzékelhető.”

„Ha valami számodra ijesztőt csinálsz, vagy valamit, amiben nem vagy biztos, ki kell lépned a komfortzónádból. Szerintem a kijárási korlátozások kihangsúlyozták az emberek komfortzónájukba vetett bizalmát, én pedig felelős vagyok ebben. Ha valami mást csinálsz, megőrizheted a dolgok frissességét, és tanulhatsz belőle.”

„Az éjszakai és csillagfotózás két olyan műfaj, amelyben nem vagyok otthon, de sokáig szerettem volna csinálni” – meséli Ellis. Ellátogatott tehát a dorseti Durdle Doorhoz, hogy új életet leheljen a képeibe.

A Canon EOS R tökéletesen kezelte Ellis éjszakai felvételeinek ezeket a gyenge megvilágítású részeit, hiszen a nagy, 30,3 megapixeles teljes képmezős érzékelővel lenyűgöző hosszú expozíciókat hozhatott létre. A nagy fényerejű LCD-képernyő ugyanakkor megkönnyítette a képek sötétben való beállítását.

A fotózásnak azonban nem kell mindenáron magányos kalandnak lennie. Ellis szerint, ha egy barátoddal vágsz neki a felfedezésnek, pozitívabb lesz a hozzáállásod, és a szociális életed is jobb lesz.

„Engem leginkább a közösség ereje hajtott; hogy hasonló gondolkodású embereket ismerjek meg, akikkel barátságot építhetek az Instagramon és a fotós közösségeken keresztül. Miután hónapokig nem találkozhattunk, nagyszerű érzés volt, amikor ráírhattam egy másik fotósra, hogy megkérdezzem: »Szia, nincs kedved találkozni, és meginni pár felest?«. Közben pedig élveztük a történetek és emlékek megalkotásának örömét.”

Ellis példája jól mutatja, hogy egy hét napos kihívásban való részvétel mennyivel hatásosabb történetmesélővé alakíthat egy fotóst. Attól függetlenül pedig, hogy az ő témaköre, a tudatosság összekapcsolódik a fotós gondolkodásának megváltoztatására irányuló céljával, te bármilyen témát választhatsz, amit csak szeretnél.

„Egy ilyen kihívás során másképp kezdesz gondolkodni” – állítja Ellis – „hiszen sokan mindig egyforma stílusban dolgoznak, és ugyanazt az eljárást ismételgetik. Ha kihívásokat állítasz magad elé, kénytelen vagy megvizsgálni, hogyan közelíted meg az egyes helyszíneket és hogyan meséled el a történeteket.”



Szerző: Lorna Dockerill